Néhány hete összefutottam egy vállalkozóval, aki a segítségemet kérte: valamilyen céges hitelre lenne szüksége, hogy finanszírozni tudjon egy csarnoképítést.
Eddig teljesen átlagos a történet, valaki akinek hirtelen likviditási gondja támadt és szüksége lenne némi pénzforrásra.
Amikor találkoztam az úrral, akkor kicsit elbeszélgettünk a probléma forrásáról, kiderült pályázati pénzből szerette volna befejezni az épületet, de ilyen olyan indok miatt nem sikerült időben elkészülni. Emiatt egy kb. 40 milliós tartozást halmozott fel, mely feketepontként ólálkodik a cég hitelképességén és már negatív követelésként tartják nyilván. Ez természetesen K.O. kritérium az összes pénzintézetnél.
A beszélgetésünk során az is kiderült, hogy ezen kívül még két vállalkozása van: még egy KFT és egy BT is, de mivel mindennek Ő az 1/1 tulajdonosa (BT-nél is beltag) a céges átvilágítás során azonnal kiderül, hogy van egy tiltólistás vállalkozása is.
Ami az egész történetben számomra a legérdekesebb, hogy a három cégről pár hónapos árbevételi statisztikát láttam és egy közel 2 milliárdos árbevételű cégcsoporttal álltam szembe. Joggal merült fel bennem a kérdés, ha valaki ekkora volumennel rendelkezik, akkor miért kihívás egy 40 milliós tétel?
A beszélgetésünk során erre is kitértünk: minden forint áll valamilyen materiális eszközben. Lehetőleg ingatlanban, földterületben, semmi mozdítható pénzösszeg.
Amikor rákérdeztem arra, hogy ha találunk megoldást a problémájára a jövőben változtatna-e ezen a felfogásán azonnal tagadásba lépett, mert csakis a kézzel fogható dolgokban lehet megbízni.
Ez az egész történet annyira elgondolkodtatott, hogy mindenki másképp gondolkodik. Én aki folyamatosan arra törekszem, hogy a megtakarításaim különböző formákban, ennek megfelelően más-más kamatozási szinteken, aktívan kezelt illetve saját magam által menedzselt legyen. A legfontosabb, hogy van egy vésztervem arra, hogy milyen formában is tudok ezekhez az összegekhez hozzáférni.
Klapka Györgytől lehetett hallani egy idézem: “régi zsidó mondást, hogy az ember három dologban tartsa a pénzét: ingatlanban, részvényekben és aranyban. A három közül valamelyik úgy is menni fog!” Ennél pontosabban nem lehet megfogalmazni a több lábon állás témakörét. Persze érdemes ezt kicsit árnyalni és megnézni részletesebben.
Igenis kell az ingatlan, de ha igazán gyorsan pénzre van szükségünk, akkor csak nagyon áron alul tudjuk hirtelen pénzre váltani. A részvényekhez kell a szakértelem, főleg ha egyedi részvényekben gondolkozunk. Az aranyba történő befektetés pedig -akárki akármit mond- főleg egy menekülő pálya, akkor ha nincs más eszköz, ahol pihentetni tudjuk a pénzünket.
Az, hogy néhány dolgot másképp látok és csinálok, mint javasolja ez a régi mondás, azért ebből is maximálisan látszik, hogy 3 különböző hozzáférési lehetőség és egy rugalmas pénzügyi stabilitást eredményez, ha tudatosak vagyunk.
És hogy miért mindenki a saját helyzetében küszködik? Egy közel 2 milliárdos embernek is vannak “filléres” gondjai…
